Útinaplóm

Vissza

1815.okt.1-dec.13



Első utamat megjártam a tökéletesség szigetén. Rengeteg jelentős személyiségekkel találkoztam, mellettük még gyárosokkal, mérnökökkel és üzletemberekkel kötöttem ismeretséget. Találkoztam Friedrich Accum londoni kémikussal, akinek munkáját a gázvilágításról a könyvtáram részére megvásároltam. Utamat sikeresnek tekintem. A magyar gyáripar rendkívül elmaradott, ezért a gőzgmasinák bevezetésének ötletét elvetettem. Azonban sikeres adaptációt hajtottunk végre, egy gázfejlesztő gépet csempésztem ki.

1816 őszén London



Második angliai utamon bátyám, Pál is elkísért. A nyáron ménesmesterem által megrendelt 21 lovam vámproblémák miatt elakadtak.

1822.április 15.



Újabb lovak vásárlására adtam a fejem. Wesselényi Miklós társaságában sok híres istállót kerestünk fel, például Newmarket, Hampton Court, Epsom, Bildestom. Miklós barátom egyik vásárlás során perbe keveredett, de a Monarchia londoni nagykövete, herceg Esterházy Pál gyorsan a segítségünkre sietett..

1832.aug.16-nov.20


A Hídegylet tagjainak felvilágosítása,, saját tudásom bővítése érdekében gróf Andrássy György társaságában szeptember elején megérkeztünk Londonba. Jelentős tárgyalásokat folytattam William Tierney Clark mérnökkel, Thomas Tellford építésszel. Az előbb említett úriember által épített hidat, a Hammersmith függőhidat a Temzén csónakázva tekinthettem meg. Ismét bámulattal töltött el ez az ország. Lenyűgözött például, hogy a Temzén kilenc angol mérföldes távon kilenc híd biztosítja a folyamatos személy- és áruforgalmat. Utazásom sikerrel zárult. Megtaláltam a Lánchíd alapját. Micsoda előrelépés lehetne az országnak, ha állandó híd épülne a Dunán és összekötné Pestet és Budát. Az utazás növelte elszántságomat ennek megvalósítására..

1833.dec18-1834-ápr.29


József nádortól engedélyt kaptam egy gőz kotróhajó vásárlására, utamat a kitűnő mérnök, Vásárhelyi Pál kísérte. Emellett próbáltam az Első Dunai Gőzhajózási Társaság népszerűsítését. Angol nyelven tájékoztatást készítettem a dunai gőzhajózás kilátásairól, és eljuttattam a meghatározó államférfiaknak. Több szakértőt kerestünk fel az Al-Duna szabályozásával és hajózásra alkalmassá tételével kapcsolatban. Hajózás nélkül nincs kereskedelem,kereskedelem nélkül pedig hiába várjuk gazdasági állapotunk jelentős javulását!

1825. máj.10-szept.4


X. Károly reimsi koronázására Esterházy Pál herceg rendkívüli követ kamarásaként utaztam el Franciaországba.

1829.júl.16-szept.13



Volt ezredtársammal, Károlyi György gróffal utaztam el a híres doberani lóversenyek megtekintésére Láttuk, mily lehetőségek vannak a versenyek fejlesztésében, de szégyenkezni nincs okunk. A pesti lófuttatások már elindultak, s egyre nagyobb nézőközönséget vonzanak.

1818.jún.13-1819.júl.11



Először Itáliába vezetett utam. A műemlékek mellett a természeti szépségek érdekeltek és nyűgöztek le. Tasso tömlöcét is felkerestem Ferrarában. Tasso volt az, aki inspirált arra, hogy megtanuljak olaszul.

1818.jún.13-1819.júl.11


Törökország volt a harmadik úti cél. Trója héroszai és az egzotikus keleti kultúra vonzott legfőbbképpen ebbe az országba. Vegyes érzelmeim vannak Törökországgal kapcsolatban. Az emberekre bölcs leleményesség, fejlett gyakorlati érzék jellemző. Viszont sokat szenvedtem a civilizálatlan szállásoktól, levegőtlenségtől, fülledtségtől, az emberek mosdatlanságától. Hiába mentem el egy tradicionális török fürdőbe, mégis kétségeim voltak. Törökországban utazni olyan, mint sötét éjszaka, rossz úton, esőben, részeg postakocsissal vitetni magunkat valahová. A kocsi sarkába húzódik az ember, nyugodtan elalszik, és rábízza magát a Mindenható gondviselésére, így kell tenni Törökországban!!

1818.jún.13-1819.júl.11



Itália után Görögország volt a következő úti cél. Meglátogattam a görög felvilágosodás kiváló pedagógusát, Sina Györgyöt Nikiforosz Vamvaszt Hiosz szigetén, hogy példát meríthessek reformterveimhez.

1830.jún.24-okt.19


Pestről lehajózni a Fekete-tengerig! Micsoda vakmerőség- kiáltott fel némely ismerősöm. De ezúttal nem a bátorság és a vakmerőség volt az, ami az útra csábított, hanem a lehető legnagyobb racionalitás. Magam kívántam felmérni a Duna szabályozásának lehetőségeit. Tapasztalataimról később blogomon is beszámolok majd. Útinaplómban most két igen nagyra becsült útitársamról emlékezem meg. Beszédes József vízépítő mérnök, kiváló szakember. Bár figyelmünket a Duna kötötte le, ő a Berettyó szabályozásának tervéről is beszélt. Legnagyobb támaszom azonban, barátom Waldstein János gróf volt. Mondják, hogy talán túl nehezen fogadok embereket bizalmamba. Meglehet. Waldstein azonban kevés jó barátom egyike. Betegségemben ápolóm volt, s lelkesedésemet erősítették beszélgetéseink a Desdemona fedélzetén. Eszmetársam ő, aki tudom, hogy tovább viszi a reformok ügyét, velem bármi is történjék.


Készítők